Aki rablóhalakat és ragadozókat szeretne célkeresztbe venni, annak mindenképp szét kell néznie a pergető botok választékában. Nem lesz könnyű dolga, mert mára már olyan sokféle változat áll rendelkezésre, hogy érdemes alaposan utánajárni annak, melyik jelenti majd az ideális választást.
Amikor a keményebb szájú fajokat szeretnénk horogra akasztani, akkor nyilvánvaló, hogy pergetnünk kell. Ha csuka, harcsa, balin, süllő, vagy a domolykó kifogását tervezzük, akkor már kezdhetjük is sorra venni a rendelkezésre álló lehetőségeket a pergető botok terén. Abban már az elején biztosak lehetünk, hogy nem fogunk egyhamar a végére érni a dolognak.
Ez a horgászstílus a nevét valószínűleg arról kapta, hogy az ilyenkor használatos csalik, pörgő-forgó mozgást végeznek a behúzáskor, ami felkelti a ragadozók figyelmét. A már említett halak kíváncsisága és persze feneketlen étvágya teszi olyan hatékonnyá a pergetést, persze ha jól csináljuk és egy jó botot sikerül választanunk.
Igaz, ez minden esetben elmondható. Az viszont biztos, hogy szükség lesz minőségi botra, orsóra és műanyag gumira. Ez jelenti az alapját a pergető horgász felszerelésének. Számítanunk kell arra is, hogy ez egy aktív változata a horgászatnak, tehát nemcsak lógatnunk kell a csalit és várni, hogy ráakadjon a fogás. Bedobjuk és kitekerjük, bedobjuk-kitekerjük, ettől válik intenzív és izgalmas élménnyé az egész.
Célszerű lehet ezt a módszert választani akkor is, amikor az idő már hűlni kezd, mert a mozgás melegen tart.
Lényegében a hely határozza meg, hogy milyen botra lesz szükség. Ez azt jelenti, hogy míg néhány éve a 3 méteres hossz standartnak számított, addig mára, már eljutottunk oda, hogy sokkal közkedveltebbek a 2,7 vagy 2,4 méteres változatok a partmenti horgászathoz. Viszont, a kisebb méretből adódóan, ezzel a hosszal, csónakban ülve is gond nélkül üldözhetjük a prédát.
A hosszabb pergető botok akkor jönnek jól, amikor nagyobb dobásokat kell kiviteleznünk. Például, amikor nem tudjuk megfelelően megközelíteni a partot, esetleg hídról horgászunk vagy az erőművek alatti területek elérése a cél, ahol előszeretettel vadásznak az oxigéndús vízben a halaink.
Ezért ezt is gondosan ki kell választanunk, mivel nem mindegy, hogy egy twisterre, woblerre, körforgóra vagy támolygóra esik a választásunk. Tegyük fel, hogy sikerült beszereznünk egy könnyűkategóriás botot, amihez választottunk egy alig 10 grammos woblert, mégis azt fogjuk tapasztalni, hogy a bot végig karikában lesz a csali kínkeserves visszatekerése közben, a nagy ellenállás miatt.
Az univerzális kategóriára ebben az esetben is számíthatunk, a kérdés viszont az, hogy olyat szeretnénk, ami mindenre jó valamilyen szintig, esetleg speciális pergető botot akarunk beszerezni, ami kimondottan az adott stílushoz lett tervezve.
Ha nem szeretnénk komoly ellenállásba ütközni minden visszatekerés alkalmával, akkor a jig-ek között kell válogatnunk. Ezeknek van a legkisebb ellenállása és balinhoz, csukához, süllőhöz is alkalmas. Sőt, akár a kisebb harcsák kifogásához is bevethető.
A pergető botokat el lehet felejteni, ha túl kicsi wobblereket vagy apró 2-4 grammos jig fejeket készülünk dobálni. Ez az alacsony súly elvész a boton és egyszerűen nem lehet érezni, hogy merre jár a csali. A fennék-wobblerezéshez a nagyméretű wobblerek miatt nem alkalmas, mert itt már előfordulnak a 10-20 kg-os harcsák is.
Így már nagyjából érthető, hogy a pergetéssel nem kifejezetten a nagyvadakra érdemes menni. Igaz nincs kőbe vésve, hogy a pergető botokkal ne lehetne nagy halat fogni, viszont elsősorban nem erre lettek kitalálva. Érdemes a Light botokhoz a kisebb wobblert választani, míg az extra erős változatok már megkívánják a nagyobb csalik alkalmazását. Ha nem tartjuk szem előtt ezeket a szabályokat, akkor előbb-utóbb bottörés lesz a vége, vagy hosszú szenvedés, amíg sikerül végre feltekerni a csalit.
